Az Isten képére teremtett ember sorozatban múlt vasárnap a boldog emberről volt szó. Olyanról, aki hallgatja az Urat, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, aki féli az Urat, és aki megnyerte a bölcsességet. Most újabb négy boldog csoportról szólok. Boldog ember az, aki: 1. Hisz és bízik az Úrban. 2. Akinek az Úr az erőssége. 3. Aki a nyomorultra gondol. 4. Aki az Urat szolgálja.

1.) Boldog ember, aki hisz és bízik Úrban

Az Úrba vetett bizalom szorosan összetartozik a Belé vetett hittel. A hit azt jelenti, hogy amit Isten kijelent az Igében, azt az ember nem kérdőjelezi meg. Tudja, hogy Isten soha nem hazudik, nem téved, Isten mindenható, mindig megteszi, amit mond. Olv. Zsolt 135,6. Az ember még nem látja annak a beteljesedését, amit Isten mondott, de arról van meggyőződve, hogy pontosan úgy lesz. Zsid 11,1b: [A hit] a nem látott dolgokról való meggyőződés. Zsid 11,7a: Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, háza népe megtartására bárkát készített. A hit Isten tiszteletét is jelenti.

A bizalom a cselekvő hit. Felbátorodás Isten Szavára, hogy az ember megtegye, vagy elfogadja azt, amit Isten mondott. A bizalom = Istenre hagyatkozás.

Tehát a hithez és a bizalomhoz először is az Igét, Isten Szavát kell ismerni. Ezzel ismét arra utalok, amiről a múlt vasárnap volt szó: Péld 16,20: Aki figyelmez az igére, jót nyer; és aki bízik az Úrban, oh, mely boldog az!

1. Először annak az embernek boldogságáról olvasok Igéket, aki hisz Istennek:

Erzsébet mondta Máriának, Luk 1,45: És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek azok, amiket az Úr neki mondott. Ján 20,29: Monda neki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek. Az ember előbb látni szeretne, mint Tamás. A karizmatikus mozgalmakban is előbb látni akarnak, és azt mondják: Ha nyelveken szólok, ha gyógyítani tudok, vagy ördögöt űzni, ha látomásaim vannak, stb., akkor szeret az Úr, akkor elfogadott az Úr, akkor már tényleg hívő vagyok. De meg van írva: 2Kor 5,7: hitben járunk, nem látásban.

A galatáknak is az volt a nyomorúságuk, hogy hit helyett a látható cselekedetekből akartak megigazulni, és odalett a boldogságuk. Gal 4,15: Hová lőn tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek nektek, hogy ti, ha lehetséges volt volna, szemeiteket kivájván, nekem adtátok volna. Akkor már Pál apostolt sem becsülték.

2. Másodszor nézzük az Istenben bízó ember boldogságát!

Zsolt 2,12b: Boldogok mindazok, akik Őbenne bíznak!

Zsolt 34,9: Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki Őbenne bízik. Zsolt 84,13: Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki bízik benned.

Zsolt 40,5: Boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez! Ugyanis megkísértheti az embert, hogy ne az Úrtól várja a megoldást, hanem emberektől. Emberekben bízzon. De meg van írva: Jer 17,5: Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!

Zsolt 22,5-6: Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. Az Igében sok példát látunk arra, hogy az Úr a Benne bízókat megszabadította.

Kiszabadította népét a fáraó elnyomása alól. Visszahozta őket még a babiloni fogságból is! Josafát idejében 3 nép félelmetes nagy hadserege támadta meg Izraelt. De az Úr azt üzente: 2Krón 20,15b: Ne féljetek, és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten. És Josafát a néppel együtt bízott az Úrban, és boldogok voltak, már előre dicsérték az Urat, mielőtt meglátták, hogy valóban nem kellett harcolniuk. Az Úr harcolt: Olv. 2Krón 20,20-24.

Az Úrba vetett bizalom békességet teremt bennünk. Ján 16,33: Azért beszéltem ezeket nektek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem (legyőztem) a világot.

Bízzunk az Úrban, akkor is, ha nyomorúságot enged az életünkben! Jób 22,21: Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád. És láthattuk, milyen jó származott abból a sok szenvedésből is, ami Jóbot érte.

2.) Boldog ember, akinek az Úr az erőssége

Zsolt 84,6: Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében. Mit jelent az erősség? A bibliai időkben a várak voltak az erősségek. Ezért mondja pl. Dávid, Olv. 2Sám 22,1-4: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nekem. Isten az én erősségem, Őbenne bízom én.

Az erősség védelmet jelent. 5Móz 33,27a: Hajlék (=lakás, menedék) az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai. 5Móz 33,29a: Boldog vagy Izrael! Kicsoda olyan, mint te? Nép, akit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa. Zsolt 146,5: Boldog, akinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében.

Jer 16,1,9: Oh Uram, én erősségem, én bástyám és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld határairól, és ezt mondják: Bizony hamis isteneket bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó. De boldog ember az, akinek az Úr az erőssége, a menedéke! A hamis istenek nem segítenek. Más nem véd meg, nem igazi erősség. Ézs 59,4-6-ban olvasunk arról, hogy akik nem Istenben bíznak, azok pókhálót szőnek. Emberi segítség, fegyver, rakéták, drónok vagy atombomba csak olyan az Úr védelméhez képest, mint a pókháló a kővárhoz képest. Zsolt 33,16: Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével. Zsolt 33:18-19a: Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat, hogy kimentse lelküket a halálból.

Boldog ember, akinek az Úr az erőssége. Boldog, aki az Urat választja védelméül!

3.) Boldog, aki a nyomorultra gondol

Zsolt 41,2-3: Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának. Amikor befejeztem az egyetemet, és elköszöntem a budapesti gyülekezettől, akkor egy idősebb testvér ezt az Igét helyezte a szívemre. Azt mondta: Imre, láttuk, hogy te eddig is gondoltál a nyomorultakra, a kicsikre, az elesettekre, és ezt tedd ezután is! Akkor az Úr megment, megőriz a veszedelem napján és boldog leszel. Ezt az Igét nagyon a szívembe véste az Úr. Azóta már majdnem 60 év telt el, és tanúsíthatom, hogy így van. Biztatom a testvéreket is, hogy gondoljanak a nyomorultakra imában, a szükséges segítségben, akár anyagi, testi vagy szellemi nyomorultról van szó, és boldogok lesznek. Meg van írva:

Péld 11,25: A mással jól tevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül. Péld 14,21: Aki megutálja az ő felebarátját, vétkezik; aki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az! Máté 5,7: Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. Olv. Zsolt 112,5-9a.

Az Úr Jézus irgalmas volt a bűnösökhöz, betegekhez, szegényekhez, az ördögi megszállottakhoz, mindenkihez. Róla szól az előbbi zsoltár 9. verse: Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig. Pál apostol ezt idézi, amikor a jeruzsálemi szegény keresztyének számára gyűjtöttek, 2Kor 9,8-9: Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek, Amint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az Ő igazsága örökké megmarad.

Pál apostol is hasonlóképpen cselekedett, Apcs 20,35: Mindenestől megmutattam nektek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.

Nekünk is ezt az utat jelölte ki az Úr, mert egyre több, a nyomorult. Elsősorban nem anyagilag. Sok a testi, lelki és szellemi beteg. Legnyomorultabbak a bűneikben megkötözöttek, a Sátán rabjai. Rajtuk elsősorban imáinkkal segíthetünk.

Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

4.) Boldog, aki az Urat szolgálja

Ézs 30,18b: boldogok mindazok, akik Őt szolgálják.

Azt világosan látjuk az Igéből, hogy ez különös boldogság. Ugyanis legtöbben éppen az Úr szolgáit nem értik meg, sokan kritizálják, sőt üldözik. Mert az Úr szolgája mindig a Sátán és az ördög gyermekeinek a kereszttüzében él. Ugyanúgy, ahogy J. Kr.-t is megvetették és üldözték, Aki nemcsak Isten Fia volt, hanem az Úr szolgája is, Aki igazán gondolt a nyomorultakra. Olv. Ézs 42,1-4. Íme az én szolgám! Nem kiált és nem lármáz. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. Olv. Luk 4,16-19. Ő az Úr szolgája volt, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdesse, a töredelmes szívűeket meggyógyítsa, a foglyoknak szabadulást hirdessen és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássa a lesújtottakat (= megkínzottakat). Akiket a Sátán és a bűn megkínzott.

A próféták és az apostolok is az Úr szolgái voltak, őket is üldözték, mégis boldogok voltak! Apcs 5,41: Ők [az apostolok] annak okáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. De az igazi boldogság az Úrnál lesz azoknak, akik Őt szolgálták. Az Úr Jézus azt mondta: Ján 12,26: Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya. Micsoda boldogság lesz majd azt hallani, Máté 25,21: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Ézs 51,11b: és örökös öröm fejükön; vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj!

Hadd biztasson minket az Ige, hogy ne lankadjunk az Úr munkájában, az imádságban, az életünkkel és a szavainkkal való bizonyságtételben, 1Kor 15,58: Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. Máté 24,46: Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.

Befejezés

Olv. Zsolt 84,5-8. Boldogok, akik lakoznak a te házadban! Az Úr előre ment, hogy helyet készítsen számunkra, és ha kész a hely Ján 14,3b: ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

Higgyünk és bízzunk az Úrban! Legyen az Úr a mi erősségünk! Gondoljunk a nyomorultakra, és szolgáljuk az Urat! Akkor boldogan várhatjuk vissza Őt.

Tit 2,13: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését. Ámen.